Egy történet a tésztán túl: így indult az Óföldeáki Tésztaüzem
Ha ma valaki azt hallja: tésztagyár, valószínűleg csillogó gépekre, fehér köpenyes dolgozókra és futószalagokra gondol.
Nálunk ez nagyon nem így kezdődött.
1988-at írtunk, amikor nagymamám, Molnár Istvánné – vagy ahogy mindenki ismeri, Pannika néni – egy teljesen más világban úgy döntött: tésztát fog készíteni.
Akkoriban könyvelőként dolgozott, miközben egyedül nevelte két gyermekét. Nagypapám, apukám születése után alig egy évvel hirtelen betegedett meg és elhunyt. Mamámra maradt minden: a ház, az udvar, a gyerekek, és a munka.
A könyvelői fizetés nem volt elég, így neveltek disznót, tartottak tyúkokat, művelték a földet – de még így is nehéz volt megélni. Lánya orvos akart lenni, az pedig nem olcsó álom.
De Pannika néni nem az a fajta ember, aki feladja. Mindig nyitott szemmel járt, és ha jött egy lehetőség, élt vele.
Egy napon egy hódmezővásárhelyi hölgy megkérdezte tőle:
– Nem szeretné megvenni a régi tésztagépemet?
És valami ott elindult.
Este, munka után, csendben, egyedül kezdett el tésztát gyúrni. Mellette ott volt a húsz-huszonöt disznó, a kismalacok, a tyúkok, a kert… De valahogy mindig jutott idő egy új adag tésztára.
Először csak a szomszédokat kérdezte meg:
– Megkóstolnád, amit csináltam?
Megkóstolták. És megszerették.
Tudták, milyen erőn felül dolgozik ez az asszony, így nyitott szívvel fogadták, amit készített. A házi tészta híre gyorsan terjedt – először a faluban, aztán már Földeákon túl is.
A helyi boltok, kifőzdék, csárdák örömmel nyitottak ajtót előtte.
Aztán apukám is beállt mellé, majd anyukám is.
Én pedig ebbe nőttem bele – gyerekként minden reggel friss tészta illatára ébredtem.
Ma már mi visszük tovább.
Együtt dolgozunk: nagymamám, apukám, anyukám, a feleségem, néhány környékbeli kolléga – és a negyedik generáció is “képviselteti magát”, jelenleg feleségem pocakjában.
Apukám időközben tésztaipari szakiskolát végzett – egy padban tanult a szakma ismert szereplőivel, Baloghékkal és Soósékkal.
Én már közel tíz éve viszem tovább a családi hagyományt – de keressük az új utakat is. Muszáj volt.
Hiszen a tésztapiac mindig is tele volt nagy nevekkel.
Mi valami mást akartunk. Valamit, ami:
különleges,
egészséges,
finom,
gyorsan elkészíthető,
és teljesen természetes.
